Férfi depresszió

Hazánkban népbetegség a depresszió (annak is leginkább az ún. bipoláris formája), a tüneteket a lakosság 30%-a legalább egyszer megtapasztalja  élete folyamán. A betegség egyrészt poligénes kórkép (sok gén együttes hatása játszik szerepet a folyamat elindításában), illetve multifaktoriális jellegű, hisz a géneken kívül a személyiségbeli, és környezeti tényezők is markánsan jelen vannak a kialakulásában. A gének természetesen nem önmagukban okoznak depressziót, inkább azt határozzák meg, mennyire leszünk érzékenyek a környezeti hatásokra, megterhelésre. Az MTA és a Semmelweis Egyetem szakemberei a depressziót okozó génvariánsok kutatása közben olyan génváltozatot találtak, ami csak pénzügyi-gazdasági nehézségek fellépése esetén fokozza a depresszió megjelenésének kockázatát, ráadásul csak férfiakban, köztük is leginkább 30 év felett.

Egy vizsgálat szerint minden nyolcadik férfi küzd meg élete során legalább egyszer egy komolyabb depresszióval, a nők esetében a kockázat viszont kétszer nagyobb. A szóban forgó vizsgálatban használt kérdőív tételei leginkább az általános/női "depresszió" (tartós levertség, szomorúság, szorongás) kimutatásának kedveztek. A férfiak hangulatzavara gyakran nem mutatja a fenti tüneteket, azaz a "férfi depresszió" aluldiagnosztizált, sokszor rejtve marad a szakemberek előtt. Miért van ez? A férfiak gyakran észre sem veszik, hogy depressziósak. A tünetek figyelmen kívül hagyása, a segítségkérés negligálása egyrészt a felvállalt nemi-társadalmi szerepekben kereshető. A férfi szereppel nem összeegyeztethető a gyengeség, a megtörtség, a segítségkérés állapota. 

Elmondhatjuk, hogy betegség mindkét nemnél hozzávetőlegesen ugyanolyan gyakori, csak tünettana, és kezelése más. A férfiaknál ugyanakkor háromszor gyakoribb az öngyilkosság, mint nőknél. 

A férfiakra jellemző tünetek: düh, frusztráció megélése, idegesség, ingerlékenység, környezet fele és önmagára irányuló agresszió, regresszív-gyermeki viselkedés, alvászavar, negatív gondolatok, szexuális zavar, szenvedélybetegség megjelenése. A férfiak gyakran munkába, vagy hobbijukba menekülve, egyedül, segítséget nem kérve próbálják orvosolni a hangulatzavart. Szakemberhez, orvoshoz leginkább valamilyen megjelenő testi tünettel fordulnak, pl végtagfájdalom, remegés, emésztési problémák, irritábilis bélszindróma, stb megjelenése esetén.

A férfiak, éppúgy, mint a nők, képesek mély önismereti, lelki munkát végezni. A segítségkérés, a nehézségek, gyengeségeink felvállalása, vagy kimondása az első lépés, hogy elinduljanak a depresszióból kivezető gyógyulás útján. 

* Depresszió - ki tekinthető depressziósnak?

A depresszió gyűjtőfogalom, mely magában foglal számos egymástól mind megjelenési formájában, mind súlyosságban eltérő kórképeket. Beszélhetünk uni és bipoláris formáról, szezonális, atipikus, gyermeki, időskori, sőt "férfi depresszióról" is. Közös pont lehet a tartós lehangoltság, örömképtelenség, amik változatos testi panaszokkal járhatnak együtt, illetve fedhetők el. Ezeknek - főleg az uni (csak depresszió) és a bipoláris (depresszió és felhangolt, mániás szakaszok váltakozása) a kezelés szempontjából való elkülönítése elsődleges fontosságú. Hazánkban a depresszió népbetegség. A kutatók szerint nincs olyan "tipikus magyar gén", amely számot adna a lakosság körében előforduló számos megbetegedésre (bár a depressziók ún. bipoláris csoportjában kimutathatók az örökletes hatások), sokkal inkább a kora gyermekkori élményekben, hibás információ-feldolgozó automatizmusokban keresendő a probléma gyökere, a depresszióra való fogékonyság.

A betegségnek három nagy tünetcsoportja van: magatartásbeli (motivációs), testi és lelki (érzelmi, kognitív) tünetek. Az első csoportba tartozik a magába roskadtság, az emberi kapcsolatok kerülése, az addig lelkesedéssel végzett munkák, hobbik elhanyagolása. Testi tünet az étvágytalanság, az alvászavar, a nehézlégzés, az izomfájdalmak megjelenése. Az érzelmi tünetek az örömképtelenség, vagy az erős bűntudat. Kognitív probléma a figyelemzavar, a koncentráció csökkenése, a döntésképtelenség. A korai élmények, az ezekkel járó automatikus negatív gondolatok, és az ezekből származó gyötrő érzelmek viszont alakíthatók, kontrollálhatók. Jómagam a Bizonyítottan hatékony orvoslás/terápiás eljárások (EBM, Evidence Based Medicine) illetve a személyre szabott kezelés híve vagyok (kinek mi működik), van akinél a strukturált, időben behatárolt, racionális területen mozgó kognitív terápiás forma, van akinek az irracionálisabb elemeket megengedő, az álmok, a tudattalan területén is járó jungi analízis. A depresszió kezelésében a kutatások jelenleg a kognitív (információ feldolgozással kapcsolatos; észlelés, tanulás, memória, stb.) viselkedésterápiák hatékonyságát támasztják alá, ezért én is nagy hangsúlyt fektetek a kezelésben ennek alkalmazására. A probléma feltárása mellett helyt kap a pszichoedukáció, azaz a betegség közérthető, kognitív terápiás fogalmakban való megmagyarázása is.

A szezonális (téli) depresszió

Ez a depresszió típus lényegében a major (súlyos) depresszió egy formája. A megkülönböztető egyik fő tünete -amint a neve is sugallja - hogy az évnek mindig azonos időszakában, azaz ciklikusan és tipikus módon jelentkezik. A súlyos téli depresszió lakosság körében való előfordulása 1%, az enyhébb forma a lakosság 6%-át érinti (maga a major depresszió előfordulása 7%). A betegség kezdete a késő ősz, vagy tél kezdete, múlása általában kora tavasszal tapasztalható. Fő tünetek a reménytelenségérzés, ok nélküli ingerlékenység, negatív hangulat, a társas helyzetektől való visszahúzódás, aluszékonyság, az étkezési szokások megváltozása (éhség a szénhidrátokban gazdag ételek felé). Kevésbé köztudott, de létezik tavaszi-nyári szezonális depresszió is, aminek a tünetei nagyrészt fordítottak - alvási problémák jelennek meg, súlycsökkenés, étvágytalanság.

Mi okozza ezt a depressziót?

Szerepe lehet az örökletességnek, biológiai érzékenységnek, és a belső biológiai óránk vezette (cirkadián) ritmus megzavart állapotának. A napfény hiánya, a sötét időszak által magasabb szinten termelt ún. melatoninszint szintén komoly szerepet kap a betegség kialakulásában. A tobozmirigyben termelt melatonin hormon alvásunkat és hangulatunkat is szabályozza. A hangulatunkat szintén magas szinten szabályozó szerotoninszint ugyanakkor ezen időszakban lecsökken. A téli időszámítás jelentette óraátállítás szintén nem kedvez a folyamatnak, hiszen így korábban sötétedik, egy nappali világos órával "szegényebbek leszünk", reggel ezt általában átalusszuk. Magát a hosszú, hideg, borongós időszakot megélhetjük a veszteség, elmúlás, elengedés fájó kérdéseivel való szembesülésként is.

Mit tehetünk ellene?

A betegséget nem tanácsos félvállról venni, hiszen a kezeletlen forma könnyen vezethet a szezonális megjelenésen túli tartós depresszióhoz. Amennyiben súlyosak a tünetek, a gyógyszeres kezelés is helyénvaló, pszichoterápiával kiegészítve. Kevésbé súlyos esetben indokolt lehet a pszichoterápia mellett a fényterápia (a szolárium nem számít annak) mikoris teljes spektrumú fénnyel világítják meg a testet, a szabad levegőn, természetben való rendszeres séta, gyógyteák, pl orbáncfű tea, vagy a szintén rendszeresen végzett sport tevékenység. Természetesen a megtartó család, a boldog párkapcsolat szintén a betegség súlyosbodása ellen dolgozik. Ahogy prof. dr. Bagdy Emőke mondja, a lelki eredetű bajok növekvő száma lényegében a szeretet kapcsolatok  leépülésben, megromlásában is keresendő. Bár nincs olyan módszer, ami által az érintetteknél megbízhatóan elkerülhető lenne a téli depresszió, de a korai felismerés, kezelés, illetve a megelőző életmódbeli tevékenységek által kisebb a kockázata, hogy súlyossá váljon.

* Szorongás - "Szorongok, mert gondolatban elővételezem a jövőt. Az életem kellős közepén belehalok a szorongásba" (Johann Christoph Hampe) Míg a depresszióban szenvedő leginkább a múltra, a szorongó a jövőre fókuszál. A szorongás széles spektrumú kórkép, depresszióval, vagy anélkül is megjelenhet. Lehet ún. "szabadon lebegő", tárgynélküli, "homályos", illetve lehet konkrét félelmi bázisú. Számos testi, idegrendszeri jellel jár együtt, amit vélhetően mindenki megtapasztalt már életében. A szorongás eredeti célját tekintve adaptív, előnyös, a túlélést, valamilyen kellemetlen helyzet elkerülését - mint ösztönző erő - szolgálja. A problémák akkor kezdődnek, mikor irracionálissá válik, a fenyegetettség szempontjai túlhangsúlyozódnak, a helyzet önmagában nem félelemkeltő, és mi mégis szorongunk, a "vészjelző" indokolatlanul jelez. A szorongást irracionális - indokolatlan félelemnek is nevezhetjük. Sokféle módon igyekezhetünk elhárítani a szorongást -illetve a szorongást magától a szorongástól - ezek között vannak működő eljárások, és vannak, amik önrontó körökként csak elmélyítik a problémát. A szorongásból van kiút, mind a feltáró, mélyebb szintekig ható terápiák, mind a strukturáltabb, "itt és most" fókuszú kognitív eljárások hatékonyak lehetnek.

* Pánikbetegség - a "szorongásos zavarok" csoport része, hivatalos nevén pánik zavar, amely jellemzője, hogy a betegség fő tünetét a visszatérő, váratlanul megjelenő pánik rohamok jelentik. Kialakulásában - más lelki betegségekhez hasonlóan - genetikai, biológiai, pszichológiai és környezeti hatások (azaz életesemények) játszhatnak szerepet. Megjelenésének magyarázatában léteznek biológiai modellek: pl. az agyi ingerület átvivő anyagok működési problémáját taglalók, aztán a lelki okokat hangsúlyozó - pszichodinamikus elméletek: ezek az elfojtást, mint gyakori elhárító mechanizmust, a közeli kapcsolatok zavarát, a gyermekkori szeparációs szorongás döntő szerepét, vagy traumák előfordulását hangsúlyozzák - veszteségek, gyász, egzisztenciális problémák, párkapcsolati problémák, családon belüli konfliktusok, vagy a közeli hozzátartozók halálesetét. A kognitív elméletek a zavart az információfeldolgozás sajátos problematikájaként írják le. Eszerint a pánikzavarban szenvedők testi érzéseiket túlértékelik, így a reálisnál jóval veszélyesebbnek tartják. A pszichofiziológiai modell szerint fiziológiai szabályozási zavarról van szó - különösen az erőltetett légzés (hiperventilláció helytelen légzési minta)- és az ennek során fellépő testi tünetek katasztrofálissá minősítése jelenti a pánikrohamok okát. A pánikzavar egyik leghatékonyabb terápiás formája a kognitív viselkedésterápia.

* Alvászavarok - akinek volt már életében - akár csak rövid időre megjelenő - alvásproblémája, tudja, milyen megterhelő mind munkahelyi, mind magánéleti, társas-szociális téren ez a zavar. Az alvásproblémák kiváltói és tünetei is lehetnek a depressziónak. A legismertebb, leggyakoribb alvászavar az inszomnia, azaz az el, átalvás, vagy túl korai ébredés zavara. Fontos az orvosi kivizsgálás, hisz hátterében számos belgyógyászati betegség is állhat. Lelki ok tekintetében a leggyakoribb tényező a szorongás, a fájó, gyötrő gondolatok, érzések elalvást megakadályozó megjelenése. A sikertelen és forszírozott-erőltetett - elalvási kísérletek önrontó, ördögi körként húzzák a személyt egyre kimerültebb állapotba. Altatószerek ideig-óráig működnek, a hozzászokás veszélye miatt azonban használatuk óvatossággal járjon együtt. E kérdésben természetesen pszichiáter szakorvossal konzultáljon a beteg. A kezelésben az alapvető alvás-higiénés feltételek megteremtése után (csendes szoba, hőmérséklet, ugyanazon időben történő lefekvés, felkelés, stb) az alvásra való negatív kondicionálás tényezőinek megszüntetése történik, biofeedback módszerekkel, relaxációval, autogén tréninggel, illetve a az alváshoz kapcsolódó szorongások mögöttes tényezőinek feltárása és átírása. A pánikbetegek kb 10%-ában a roham csak alvás során jelentkezik, ezen pánikrohamoknak leginkább biológiai, semmint pszichés okai vannak.

* Szenvedélybetegség - Mikortól válik egy szenvedély betegséggé, ez csak mennyiség, és minőség kérdése? Leegyszerűsítve a választ, mennyiség, minőség, és befolyásoltság kérdése. Amikor az ember élethez már annyira hozzátartozik - a nikotin, az alkohol, a fű, a tippmix... - hogy mindennapjai szerves része lesz. Beszélhetünk viselkedés (pl. szerencsejáték, internet, szex, munka, vásárlás) és szer (pl alkohol, cannabis) függőségről. Ezeknek számos közös gyökere van, ilyen a kontrollvesztés, az (felhívó) ingerhez kötöttség, a problematikus szabályozás (mikor mennyit), vagy a tipikus használati minta (rituálé). Magára a szenvedélybetegség kialakulására számos elmélet létezik, ezek egymással kölcsönhatásban vezethetnek a függőség kialakulásához. Léteznek biológiai okokat taglalók (örökletesség, az agyi örömközpont szerepe), társadalmi (antiszociális háttér), vagy a család, és kortársak szerepét kiemelők. Jómagam a család szerepét tartom elsődlegesnek, azt vallom, a droghasználat "családi vállalkozás", a családon belüli tényezők mind a szenvedélybetegség kialakulásában és fennmaradásában, mind a felépülési folyamatban lényeges szerepet játszanak. A szerhasználó "tünethordozóként", a beteg rendszer alkotóeleme, amiben a sajátságos működés eredményeként fenn tud maradni a szerhasználat. Addiktológiai intézményben eltöltött éveim alatt mind viselkedéses függőségben (szerencsejáték), mind opiát, mind alkohol, mind más pszichoaktív szereket használókkal dolgoztam, dolgozok. Úgy gondolom, a gyógyulás esetükben egész életen át tartó folyamat. Leghatékonyabb terápiás formák a rehabilitáció, a csoportos, önsegítő terápiák, a hozzátartozókat is bevonó kezelések, az USA-ból áthozott, sikerrel működő Minnesota modell, ugyanakkor megfelelő motiváltság mellett az egyéni terápiák is eredményesek lehetnek. Az általam alkalmazott egyéni konzultáció állapot és a motiváltság felmérésével kezdődik, esetleg pszichodiagnisztikai tesztek felvételével, ezeknek megfelelően adok terápiás tervet. GYakran nem a mélyebb rétegeket megmozgató analitikus terápiás forma, inkább az ún. felépülés központú addiktológiai konzultáció a célravezető. A konzultáció a terápiához képest strukturáltabb, konkrét célok felé halad, támogató, nem konfrontáló, és a tudatos tartalmakkal dolgozik. Célkitűzés a segítő kapcsolat alakítása, megerősítése, a segítségkérés (és annak elfogadása) iránti motiváció fenntartása, erősítése. Ezek mentén haladhat a kliens egy szer-mentes élet felé.


* A túlzásba vitt szerencsejáték, a kóros játékszenvedély betegség, mégpedig az egészségügyben alulbecsült, és aluldiagnosztizált, bár az érintettek száma évről évre nő. Gyakran látens, lappangó betegség, a család, a hozzátartozók sokszor csak az adósságok felhalmozódása után döbbennek a problémára. Akár generációkra előre is eladósodhat egy szerencsejáték függő családja. A játéknak fokozatai vannak, a szociális, normális szinttől a mértéktelenen (veszélyeztetetten) át a patológiásig, kórosig. Mitől válik azzá? Mert már nem a kikapcsolódást szolgálja, hanem impulzív, kontrollálatlan, sóvárgással jár együtt, és más tevékenységeket kiszorító erejű. Van, aki rabja lesz a játéknak van, aki nem. Egyes elméletek szerint a patológiás mértékben játszó személy valamit nem kapott meg a szüleitől, ami az örömteli élet megéléséhez segítette volna, és ezt patológiásan, sikertelen módon, ill. módszerrel próbálja felnőttként orvosolni. Természetesen a folyamatban nagy szerepet kap a családi (szülők függőségei) és kortárs minta is. Sok beteg alkohol és drogproblémákkal is küzd, illetve a köztük előforduló öngyilkosságok száma is extrém magasnak számít. A leghatékonyabb terápiás formák a csoportban zajlók, ugyanakkor megfelelő motiváltság mellett az egyéni forma is gyümölcsöző lehet. 2016 óta veszek részt a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet és a Szerencsejáték Zrt által kidolgozott "Játék Határokkal" programban. A játék összeköt, a függőség elhatárol - segelyszervezet.hu

Egyfelől az Országbíró u.-i Szenvedélybetegek nappali intézményben információs bázist működtetünk, ezen túl ott és magánrendelésemen is fogadom az ügyben érintetteket, vagy hozzátartozóikat.

Párkapcsolat fehéren feketén

Játszma...sokszor halljuk ezt a kifejezést, mégis sokunknak csak hozzávetőleges fogalma van, mit is takar valójában. Gondolhatunk akár az 1997-es nagysikerű Michael Douglas filmre (Játsz/ma), de magát a lélektani kifejezést Eric Berne amerikai pszichológus alkotta meg, és a szó kulcsfogalmát adja a tranzakcióanalízis (TA) nevű pszichoterápiás elméletének (Játszma). A TA-ben a nő és férfi jelenlevők gyakran a sakkjátszmához hasonlóan Fehér és Fekete megjelöléssel vesznek részt. Berne könyve, az "Emberi játszmák" 1964-es megjelenésű, de a benne foglaltak nemcsak máig érvényesek, hanem a későbbiekben a klinikai tapasztalatok által maga az alap elmélet új, használható elemekkel is bővült.

A játszma lényegében a valódi kapcsolat, kommunikáció, intimitás pótléka. Forgatókönyvszerűen, rejtett, de mégis vállalt szerepek mentén halad a Nyereség felé. A játszmában résztvevő mindkét felet érintő Nyereség biztonságot ad, és a kapcsolat (látszat)stabilitásaként könyvelhető el. A játszma felszíni szintje a megszokott dramaturgiát jelenti, a mindkét fél által unalomig ismert szerepekkel, mondatokkal. Az ez alatti mélyebb réteg a pszichológiai szint, itt egy mélylélektani szükséglet nyer kielégülést. Pl. az "áldozat lét" megélése - "nem vagyok szerethető", vagy éppen az intimitás elutasítása.

A játszmák nyelve gyakran a romboló "sakál -nyelv". Ennek ellenpontja az építő, őszinte, hiteles érzelmeket képviselő "zsiráf-nyelv". Mindkettő Marshall Rosenberg "erőszakmentes kommunikáció" elméletének alapfogalma (Erőszakmentes ­kommunikáció). A sakál a "fight or flight" reakció mentén él, ha az ellenfél gyengébb, támad, ha erősebb, elfut, meghunyászkodik. A zsiráf a "csupa szív" állat, emberi megfelelője az, aki tisztában van érzéseivel, szükségleteivel, azokat fel is vállalva, még ha alkalomadtán konfrontálódnia is kell a másikkal (ellentétben a menekülő sakállal). A két állattal jelölt viselkedési, viszonyulási mód lényegében bejáratott, megszokott kommunikációs stratégia, maga a "sakál-mód" hasonló a fent említett játszmákhoz. Sajnos legtöbbünk anyanyelve is ez, ugyanakkor az őszinte önkifejezés, az asszertívan (határozottan és megfelelő öntudattal) kommunikáló "zsiráf nyelv" tanulható, és sikeresen alkalmazható egy párkapcsolatban.

Tovább bonyolítva az amúgy sem egyszerű emberi kapcsolatokat, még ha át is látunk mindennapi játszmáinkon, vagy erőszakmentes zsiráfként a "szív szintjén" kapcsolódunk is össze, a kapcsolataink sikerességét erősen befolyásolják kora gyermekkori kötődési mintáink is. Leginkább az anyával/gondozóval kialakított kapcsolatunk szilárdságának, mintájának módja, ami "imprinting" - ként szinte beleég tudatunkba, befolyásolva későbbi kapcsolataink megélését, milyenségét. Két fő felnőttkorban megjelenő kapcsolódási minta csecsemőkori kötődési megfelelője az ambivalens (bizalmatlan, ugyanakkor túlzottan ragaszkodó) illetve az elutasító (fél az intimitástól, kerüli a mély bevonódást elváró helyzeteket) kapcsolati mód. Természetesen a későbbiekben a fennálló családi minták is befolyásolják - követendő példaként - kapcsolataink minőségét. A családi háttér talaján szárba szökkenő fácska jó esetben - a serdülőkor után - stabil identitásként vesz részt egy kapcsolatban. Ennek elérése alapfeltétele egy tartós, mély, intim kapcsolat kialakításának, fenntartásának. Stabil, egészséges, az öröm megélésre képes énképpel rendelkezve nem a másikban keressük "boldogságunk" mindenható kulcsát, hanem azt mindkét fél maga viszi a kapcsolatba, elejét véve így a vádaskodásoknak (a másik fél nem teljesíti a rá testált szerepet), illetve két alapjában boldog ember találkozásából egy minőségileg még magasabb szintű, kiteljesedett kapcsolat születhet.

Párkapcsolataink minősége természetesen megváltoztatható, javítható. A konzultációk során a tudatosítás, az egymás előtt elhallgatott érzések, gondolatok "védett" környezetben történő kimondása, játszmák nélküli vállalása segíti a kapcsolat javulását. Az egyedül cipelt fájdalmak, lelki sebek közös feldolgozása nemcsak rövid, de hosszú távon is a kapcsolat épüléséhez járul hozzá.


Karácsony és magány

"Karácsony táján - a magányos szobák még magányosabbak ..., de az emlékek élőbbek és kedvesebbek, olyanok, mint az elmúlt idők és elmúlt barátok halk, puha ölelése" - Fekete István - "Régi Karácsony" c. könyvéből.

Az egyedüllét nem jelenti szükségszerűen a magány megélését, illetve a két fogalom közt a megélés terén számos szint helyezkedik el. Van, aki saját akaratából választja ezt az életformát, és jól érzi magát benne, mert megtapasztalja az önmaga kontrollálta társas kapcsolódások, és az elvonulások közti szabadságot. Az egyedüllét nem betegség, és általában lelki síkon nem romboló. Az egyedül élők gyakran a társas kapcsolatokat behálózó játszmákból "nem kérve" választják ezt az életformát. Ők "...pontosan érzékelik mások érzelmeit és reakcióit...a magányos (-nak tűnő) emberek olykor jobban érzékelik az emberek játszmáit, mint a nem magányosok, és halkan kínzó érzés a lelküknek részt venni ezekben, ezért jobban szeretnek egyedül lenni a hiteles saját terükben, vagy olyan emberekkel kapcsolódni, akikkel úgy érzik, hogy kölcsönösen a valós önmagukat élhetik meg. Azt gondolom, a lélek szuverén joga így tenni."- írja Gánti Bence pszichológus (A magány oka nem valami baj, hanem valami jó: A hiteles emberi kapcsolódás vágya)

Vannak családban, vagy egy "fedél alatt" élő társas magányban élők is. Helyzetük korántsem könnyű, hisz naponta kénytelenek szembesülni egy kiüresedett, vagy akár lelki-testi értelemben is megbetegítő kapcsolattal. Ráadásul a családi konfliktusok is gyakrabban kiéleződnek az ünnepek okozta, munkanapok nélküli összezártságban. Sokan vannak, akik azért kénytelenek egyedül tölteni az ünnepet, mert egyedül maradtak, szeretteik elhunytak, vagy tőlük távol élnek. Lehet személyiségbeli magyarázata is a kialakult helyzetnek. Az elkerülő személyiségzavarral küzdők, vagy a félénk, introvertált, befelé forduló, önbizalomhiánnyal küzdők könnyen sodródnak egy társközösség perifériájára, azokhoz hasonlóan, akik nem rendelkeznek optimális készséggel a kapcsolatteremtés kialakításra, megtartásra.

A kínzó magány megélése ugyanakkor nem vehető félvállról, hisz együtt járhat depresszióval, szorongással, illetve sokaknál - nagyon gyakran a családi ünnepek során - felmerül az öngyilkosság lehetősége, mint a fájdalomból való egyetlen kivezető út is. 

Az ünnepek szempontjából nehezebb helyzetben vannak az idős emberek, az özvegyek, a szeretteiktől távol élő családtagok, vagy a gyermeküket egyedül nevelő, illetve elvált szülők. A magányban élők a médiából áradó átszellemült, sugárzó emberek, ideális, boldog családok, és saját életük kontrasztja láttán csak még nagyobb szenvedés nyomást kénytelenek elviselni, ami akár komoly lelki válságig súlyosbodhat. "Az átlagos hétköznapoknál érezd magad jobban" - sulykolja a média. Az USA - ból származó megnevezés ezen időszakra - a "holiday stress". Ez az üzenet élesen szemben áll a megélt ürességgel, fájdalommal, elmélyíti az "én nem vagyok megfelelő" érzését. Érdemes elkönyvelni - érezheti magát az egyedül levő negatívan, jogos is lehet a "nem ünnepi" állapot. A tudomásulvétel, vagy az érzések elnyomása közül természetesen az előbbi a követendő, akár a továbblépéshez vezető út egyik sarokköve is lehet ez a beismerés. Természetesen félhetünk is az ünnepekkel együtt járó csendes napoktól, mikor a saját problémáink, és az érzéseink mázsás súlya nehezedik ránk.

Az ünnepek során magányt átélők különféle stratégiákkal védekeznek a feltörő érzések ellen - van, aki pótcselekvésként lakása átalakításába, átrendezésébe kezd, van aki "melegebb éghajlatra" utazik, vagy színházba megy, van, aki alkohollal enyhíti az érzéseket. Vannak, akik beengedik, és napokon keresztül átélik a fájdalmat, cipelik azt az "érzelmi fájdalom testet", amiről Eckhart Tolle így ír - "Figyeld a fájdalomtestet. Kondicionált gondolatminták hosszú évek alatt egyénien és kollektívan eredményeztek visszatérő, szokásszerű érzelmi reakciókat... A 'fájdalom test támadások' alatt teljesen azonossá válunk ezzel a 'fájdalom identitással' és reagálunk is rá, amivel még több fájdalmat okozunk magunknak és másoknak." - Eckhart Tolle

Az ünnepekre - akár egyedül, akár családban tölti az ember - fel kell készülni.

Az egyedül levőknek már az Ünnep előtt tanácsos számba venni, van -e olyan rokon, ismerős, munkahelyi, támogató közösség, akivel, akikkel közös programot szervezhetnek. Lehetőség szerint el kell kerülni az egyedül maradást. Aki teheti, annak érdemes kimozdulnia otthonról az ünnepek alatt, és megtekinteni valamilyen ünnepi műsort vagy előadást, koncertet. Az alkoholfogyasztással történő "helyzetkezelés" a problémát elmélyíti, illetve a depresszió, szorongás mellett idővel már az alkoholfüggőség terhét is cipelnünk kell.

Akár az Ünnep előtt, közben, keressen fel bátran szakembert, vagy telefonos Lelki segély szolgálatot.