A szenvedélybetegségek kezelése mindenképp szakembert igényel!
Szenvedélybetegségek kezelése nagy tapasztalattal, magas szintű szaktudással, modern módszerekkel!
Napjainkban rengetegen szenvednek szenvedélybetegségben, ennek ellenére sajnos kevesen veszik ezt komolyan és emiatt sokszor nem is kérnek időben segítséget. Pedig egy súlyosabb szenvedélybetegség esetén minden nap számít, ilyenkor érdemes mielőbb felkeresni egy, a témában jártas szakembert.
Az egyik legsúlyosabb, és legveszélyesebb szenvedélybetegség a kábítószerfüggőség. Az összetett háttérfolyamatokkal jellemezhető folyamat megoldásának első lépése az egyedül nem kezelhető probléma elfogadása, a segítségkérés belátása.
A függőségből való visszaút bizony nagyon nehéz, de nem lehetetlen, viszont minden nap számít! Minél előbb egy megbízható, tapasztalt szakember segítségét kell kérni.
Ha ilyet keres, a legjobb helyen jár! Ne habozzon, vegye fel velem a kapcsolatot a honlapon megadott elérhetőségeim bármelyikén, és készséggel állok rendelkezésére! A szenvedélybetegséget nem szabad félvállról venni, az önerőből megoldás az esetek nagy részében eredménytelen, bátran keressen fel akár még ma!
Pszichológus rendelés Budapesten
Pszichológus rendelés Budapesten, elérhető közelségben. Forduljon szakemberhez a problémáival!
Pszichológus rendelésre Budapesten és az ország más városaiban is szükség van, hiszen a modern világ nyomása, a mindennapi stressz és a különféle egyéb lelki problémák kezelése alapvető fontosságú, napjainkban pedig különösen.
Amennyiben pszichológus rendelést Budapesten szeretne igénybe venni, várom Önt rendelőmben! Ha úgy érzi, hogy olyan problémákkal küzd, amelyeket nem képes egyedül megoldani, és segítségre lenne szüksége, forduljon hozzám bizalommal! Bármennyire is reménytelennek tűnik a helyzet, megtalálhatja a kiutat. A depresszió, a szorongás, a pánikbetegség, a különféle függőségek és a motiválatlanság elmúlhat, ám a legtöbbször nem magától - hatékonyan tenni is kell ellene. Pszichológus rendelésemen, Budapesten ebben nyújtok segítséget.
Ha felkeltettem az érdeklődését, és szeretne részt venni pszichológus rendelésen, Budapesten, vegye fel velem a kapcsolatot megadott elérhetőségeim egyikén, és egyeztessünk időpontot!
Alkoholfüggőség: korunk népbetegsége
Az alkoholfüggőség korunk népbetegsége, azonban kezelhető, ha megfelelő szakemberhez fordulunk segítségért.
Az alkoholfüggőségre mondhatjuk, hogy olyan testi és pszichés zavar, ami rányomja bélyegét a mindennapokra. Az alvás minőségére egyértelműen rossz hatással van (bár sokan használják "természetes altatóként", az elalvásban segíthet, viszont pár órával később ébresztő hatás van), ez pedig az élet minden területén negatívan hat, de emellett a társas érintkezés, a munkavégzés, vagy éppen a szexuális élet is megváltozik, és az alkoholfüggők élettere egyre inkább beszűkül.
Az alkoholfüggőség egyik jellemző tünete a hiányából fakadó frusztráció, sóvárgás, vagyis, ha nincs elérhető közelségben alkohol, az egyfajta stresszforrás, és minél súlyosabb a betegség, annál erősebb reakciókat vált ki. Az alkoholfüggőség azonban kezelhető, és mivel a legtöbb esetben pszichés okokra vezethető vissza, egy szakember segítségével sikerülhet megszabadulni tőle.
Amennyiben alkoholfüggőségben szenved, és szeretne megszabadulni tőle, az első lépés az elhatározás, és persze akaraterőre is szüksége lesz. Ezen felül segítségre is számíthat, ha felveszi velem a kapcsolatot megadott elérhetőségeim egyikén!
Szezonális depresszió, bezártság és a szerencsejáték-függőség kapcsolata
A szezonális depresszió sokak számára lehet ismerős: főként télen jelentkezik - bár ritkább, nyári változata is ismert - a tavasz első jeleire pedig a legtöbb esetben eltűnik, ám néha képes komoly, maradandó károkat is okozni. A depresszió egyik jellemzője, hogy oldásaként, vagy pótcselekvésként más betegségtípusok is könnyen társulhatnak mellé, így például a szerencsejáték-függőség is.
A szerencsejáték-függőségnek sokféle típusa létezik, vannak kevésbé súlyosak és súlyosabbak, ám a legtöbb esetben az agyi jutalomközpont problematikus működésével hozhatóak összefüggésbe. Az agy a nyereményt jutalomként fogja fel, és rövid ideig tartó boldogságérzetet kapunk egy nyertes szelvény, vagy sorsjegy láttán, ám ez hamar elmúlik, hiszen újra játszunk, és a folyamatban egy valami biztos - előbb utóbb veszíteni fogunk. A téli depressziót, a vírushelyzet okozta bezártságot, vagy éppen egzisztenciális mélypontot sokan próbálják szerencsejátékokkal enyhíteni, ám ez még ideiglenes megoldásnak is kevés: a hosszan tartó gyógyuláshoz, a tünetek megszűnéséhez természetesen ennél konstruktívabb (valós) megoldásra van szükség.
Amennyiben téli depresszióval, illetve szerencsejáték-függőséggel küzd, és szeretne változtatni, keressen bizalommal! Sólyom-Tóth Tamás klinikai szakpszichológus, 06 30 6116477 www.pszicho-menta.hu
A depresszió és kezelése
A depresszió népbetegségnek számít (főként a depresszió ún. bipoláris formája, miben a melankolikus és felhangolt szakaszok váltakoznak), és nem csak hazánkban, de az egész világon. Egyes statisztikák szerint az emberek fele életében legalább egyszer megtapasztalja, hogy milyen érzés is depressziósnak lenni, és bár a legtöbbször ez viszonylag könnyen elmúlik, sok esetben kezelésre van szükség; esetenként hosszan tartóra is.
A depresszió kezelése többféleképpen is megvalósulhat, és a páciens állapotától illetve a depresszió típusától függ, hogy a szakember melyiket választja. Az ezzel kapcsolatos kutatások alapján az egyik leghatékonyabb módszer az úgynevezett kognitív viselkedésterápia, amely szerint a viselkedést és az átélt érzelmeket nagymértékben befolyásolja az, ahogyan a személy a világot önmaga számára megalkotja, címkézi, értékeli. A múlt feltárása mellett a kognitív viselkedésterápia a jelenre és a jövőre fókuszál. Célja a problémákat okozó gondolkodási és viselkedési sémák megértése, illetve megváltoztatása, valamint a konstruktív problémamegoldó technikák elsajátítása.
Amennyiben Ön is a fenti problémával küzd, keressen fel megadott elérhetőségeim egyikén, és kérje segítségemet a depresszió kezelésében!
A képek forrása-Nyírő Gy. Kh OPAI https://www.facebook.com/nyiro.opai
Szenvedélybetegség: mit érdemes tudni róla?
A szenvedélybetegségeket a köznapi nyelvben függőségeknek szokás nevezni, hiszen gyakorlatilag arról van szó, hogy a szenvedélybeteg függ valamitől - anyagtól (legyen az cigaretta, szerencsejáték, vagy alkohol), vagy tevékenységtől. Természetesen a függőségnek vannak fokozatai, így együtt lehet élni (ha nem is szolgálja az egészséget) bizonyos szintű nikotin, vagy alkohol használattal, ugyanakkor sokaknál ez már károsíthatja a mindennapi munka, vagy szociális területen való helytállást is.
Egy szenvedélybetegnél a függőség jelen lehet akkor is, ha nem nevezzük őt pszichológiai értelemben véve is betegnek. Ha már olyan mennyiségben, illetve minőségben van jelen a szer, illetve a tevékenység az életében, mikor enélkül szorongás, depresszió, vagy éppen pánikrohamok jelentkeznek, akkor kijelenthető, hogy szenvedélybeteggel állunk szemben.
Szerencsére a szenvedélybetegségek kezelhetőek, méghozzá hatékonyan! Amennyiben úgy érzi, hogy segítségre lenne szüksége a szenvedély-betegség megszüntetéséhez, forduljon hozzám bizalommal, és együttes munkával elérhető, hogy a tünetei enyhüljenek, megszűnjenek!
Időpont-egyeztetésért vegye fel velem a kapcsolatot megadott elérhetőségeim egyikén!
Sorskönyv és függőségek
Genetikai állományunk legfőképpen a függőség ún. kockázati tényezőit határozza meg - a szorongást, a depresszív hangulatot, az impulzivitást, vagy az indulatkezelési deficiteket. Azt, hogy ezekből a predesztináló tényezőkből végül valóban kisarjad-e a szerhasználat (ideértve a viselkedési függőségeket is, pl a patológiás szerencsejáték használatát), azt az életünk során átélt számos tapasztalat befolyásolja. Ilyen külső, környezeti faktorok a szülők nevelési stílusa, a társadalmi státusz, az átélt stressz hatások, vagy a kora gyermekkorban kreált, javarészt szülői üzenetekből, és gyermekfejjel a mítoszokból vagy mesékből táplálkozó, életre szóló "Sorskönyv". Eric Berne szerint a Sorskönyv dramaturgiája lehet nyertes, vesztes, vagy banális, "döntetlenre játszó". A függőséggel küzdők tipikus "életpozíciója" az "én nem vagyok oké, mások azok (Én- Te+)" ami egy pszichológiailag depresszív beállítódás.
A szerencsejátékosok lehetnek nyertesek vagy vesztesek. A nyertesek körültekintően játszanak (ők a rekreációs játékot űzők), képesek kiszállni, akkor is, mikor nyerésre állnak. A vesztesek "érzésből" játszanak, és ha nyernek, paradox módon az első alkalommal tesznek érte, hogy elveszítsék azt. Berne szerint a kóros játékosnak nem arra van szüksége, hogy kianalizálják, vajon miért játszik, hanem engedélyre, hogy ne kelljen többé vesztesnek lennie. A szerző egy páciense így ír: "nem arra van szükségem, hogy valaki állandóan azt mondogassa nekem, hogy hagyjam abba a játékot, hanem olyasvalaki kellene, aki engedélyt ad arra, hogy abbahagyhassam, mivel a fejemben valaki mindig azt hajtogatja, hogy nem szabad abbahagynom". Az alkoholistának tragikus vesztes Sorskönyve van. Berne szerint számára engedélyt kell adni, hogy abbahagyhassa az ivást, majd ha ezt képes elfogadni, azután lehet nekikezdeni az Egészséges Felnőtt énállapottal kötött szerződés megfogalmazásának. A depresszív életpozíció, és a Sorskönyv is átírható, megváltoztatható.
Ha Ön hasonló gondokkal
küzd, szeretne változtatni, és felkeltették érdeklődését a fenti Sorskönyvi
fogalmak, keressen fel bizalommal!
A szorongásról röviden
Jó példa erre a jelenlegi helyzet, amikor annyi a bizonytalanság, ami még a legstabilabb lelkű emberek idegeit is kikezdi. Sokan a szőnyeg alá söprik a szorongásukat, aminek viszont van egy nagyon káros hatása: gyűlik, majd felerősödik, és egy idő után kezelhetetlenné válik.
Annak érdekében, hogy ne uralkodjon el az életünkben a szorongás, érdemes megtenni mindent, ami csak lehetséges. A rendszeresség az élet minden területén például kiválóan oldja a szorongást, de a tudatosság talán még ennél is fontosabb. Aki meditál, vagy relaxál, képessé válhat rálátni és eltávolodni a szorongás érzésétől. Ez természetesen nem azonos a "ne is törődjünk vele" hozzáállással, mivel szükségszerűen végig kell gondolni tudatosan azokat az okokat, amik miatt szorongunk, és aktívan megoldást keresni rájuk. A negatív gondolatok megváltoztatásával feloldhatnak azok a kötelékek, amik a szorongása tárgyához kapcsolódnak. Az ún. generalizált, "szabadon lebegő szorongás" tárgyát megtalálni nehezebb feladat, mivel maga a szorongásos reakció lehet, hogy sokszorosan áttevődött, eltávolodott az eredeti kiváltó ágenstől. Ennek felderítése sok esetben szakember segítségét igényli.
Amennyiben szorongással küzd, és segítségre lenne szüksége annak legyőzésében, forduljon hozzám bizalommal megadott elérhetőségeimen!
A szorongás, mint Erő, és a lelki immunrendszer
"Szorongok, mert gondolatban elővételezem a jövőt. Az életem kellős közepén belehalok a szorongásba."
Johann Christoph Hampe
Aki a mai fennálló helyzetben (Covid 19 - mind az egészségügyi, mind gazdasági következményeket tekintve) semennyire sem fél, vagy szorong, az vélhetően elvesztette a realitás érzékét. A félelemnek természetes funkciója, hogy "ott legyen", ugyanakkor mégse uralkodjon rajtunk, ne az legyen napjaink vezérfonala, ne köré szerveződjön életünk.
A szorongást nem lehet hagyományos értelemben legyőzni, vagy elengedni, ha ez tisztán akaraterő kérdése lenne, a "lélekben erősek" nem járnának ilyen problémával szakemberhez. A szorongás averzív funkciója mellett erő is lehet, azaz késztetését, nyomását fel lehet használni, hogy amin lehetséges, változtassunk és motivációt nyerjünk ki belőle. Jelen helyzetbeli félelmünk egyik fő forrása az lehet, hogy beláthatatlan, bejósolhatatlan az időtartam, meddig fog tartani, vége lesz-e valaha? Ha véget ér, milyen gazdasági hatásokkal kell majd számolnunk? Milyen változásokkal kell már most, illetve a későbbiekben szembenéznünk? Túl sok a bejósolhatatlan tényező, túl sok az ismeretlen az egyenletben. Most olyan veszély van, amiről nincs elég (megbízható) információnk. Vagy éppen elveszünk az információk tengerében, hisz a legtöbb fórumon, híradásban, társas-társadalmi eszmecserében erről kapunk töméntelen mennyiségű adatot. Természetes, hogy mindez szorongást, feszültséget szül bennünk.
Jelenleg egy regressziós (fejlődéstörténeti téren tett visszalépés) folyamat kellős közepén találtuk magunkat, ami által kénytelenek vagyunk átkalibrálni, átkeretezni mindennapi, jól bevált szokásainkat, sablonjainkat. Korlátozottan, de beszűkülünk lakásunkba, szabad mozgásunk redukálódik, és sokak a munka terén is komoly deficiteket - akár megszűnését - élik meg. Van, aki feltalálja magát ebben a helyzetben, akár élvezheti is a karantén jelentette biztonságot, és van, aki gyötrelemmel él meg minden egyes napot. A helyzet ún. "Félelem zónájában" áldozatként éljük meg magunkat (mikoris mindent a vírus -helyzetnek rendelek alá), a "Tanulási zónában" adaptálódok a kihíváshoz, lehetőségeket, programokat keresek magamnak, a "Növekedési zónában" másokkal is törődök, segítséget adok, és igyekszem a Most - ban lenni. Az utóbbi két zónában is jelen lehet a szorongás, vagy a félelem, de képes vagyok uralni, és erőt meríteni belőle. A VESZÉLY szóban benne rejlik - pár betű elhagyásával - az ESÉLY, mint lehetőség is.
Az önsegítés lehetőségei -
Az illuzórikus optimizmust ("minket úgysem fog elérni a vírus") elkerülendő, fontos a betartandó, szükséges gyakorlatok komolyan vétele - a lehetőség szerinti otthon maradás, távolságtartás, alapos kézmosás, maszk viselése, stb. Emellett szükségszerű a napok, az időnk strukturálása, a napi munkarend, értelmes célok állítása, a testmozgás, kreativitás, vagy éppen a humor. Reggel rendbe tenni a lakást, önmagunkat, felkészülni az adott napra. Tartsunk szünetet a járványról szóló hírek fogyasztásában, illetve a közösségi média használatában, "viseljük gondját" a testünket megfelelő étkezéssel, mozgással, elegendő alvással és az alkohol és egyéb drogok elkerülésével.
A "nincs más út, csak befelé" szlogen sokak számára riasztó lehet, hisz ez az amúgy is beszűkült élettérben egy még szűkebb állapotot jelenthet, ugyanakkor a befelé figyeléssel paradox módon inkább egy lelki tágasság, tér, és kitágult belső perspektíva nyerhető, élhető meg. Így hát relaxáljunk, meditáljunk bátran, végezzünk mindfulness gyakorlatokat. Pozitív élettani hatásai mellett mindez a szorongás, és a depresszió ellen dolgozik. A helyzetnek mindenki számára van személyes üzenete, tanítása, és - pozitív értelemben - leckéje is. Ennek a megtalálása, felfedezése is feladatunk lehet.
Az immunitás kettős arccal rendelkezik, van testi, és lelki része. A genetika hajlamosíthat bizonyos betegségekre, vagy éppen azok leküzdésére, az életmód, az életforma ehhez hozzájárulva erősíti vagy gyengíti az immunrendszert, ahogy a különféle lelkiállapotok biokémiája is erősíti, gyengíti a hajlamot. Valószínűleg az öröm, a derű, a megértés, a nevetés, a szeretet, a szerelem olyan biokémiai koktélt állít össze, ami az immunrendszert akár erősebbé, vagy ellenállóbbá teszi. A stresszel, problémákkal való megküzdés, nem megy mindenkinek egyformán. A "lelki immunrendszer", melynek része a megküzdés (coping), egyéni ("lelki alkati") jellemzőkkel bír. Bár nagyrészt tanult, és rigid, ugyanakkor bizonyos fokig fejleszthető is.
Ilyen személyiségbeli (immun)védettséget adó tényezők az alábbiak:
Kontrollképesség - a kontroll és a megküzdés egymással szoros kapcsolatban levő fogalmak. Kontrolláltság szükséges a megküzdéshez, ami viszont eszköz ahhoz, hogy kontrollt gyakorolhassunk. A kontroll irányulhat külső környezeti, vagy a szervezeten belüli történésekre is. A kontrollhit, mint személyiség-dimenzió egyik végpontján a személy úgy értékeli a helyzetet, hogy ő irányítja az eseményeket, a másik végpontján úgy, hogy rajta kívül álló tényezőknek rendelődnek alá a történések.
A tanult leleményesség - olyan kognitív szabályozás, mely a viselkedés folyamatosságát és hatékonyságát garantálja. Fő állomásai: 1. a negatív érzések, gondolatok és viselkedési stratégiák tudatosítása; 2. problémafókuszú megküzdési stratégiák számbavétele és 3. érzelemszabályozó és feszültségkezelő technikák alkalmazása.
A "keményen helytálló" személyiség jellemzői az elkötelezettség, a kihívásokra való reagálás és a kontrollképesség. Az elkötelezettség azt jelenti, hogy a személy hisz annak az értékességében, amit csinál, és "teljes erőbedobással" végzi feladatait. A kihívásokra való reagálás azon a hiten nyugszik, hogy az élethez hozzátartozik a folyamatos változás, melyben benne rejlik a fejlődési lehetőség, míg a kontrollképesség lényege az abba vetett erős meggyőződés, hogy reális határok között képesek vagyunk a velünk történtek ellenőrzésére, befolyásolására, ill. felelősek vagyunk a velünk történtekért. A kutatások szerint, aki ilyen személyiséggel rendelkezik, az lelkileg is és fizikailag is egészségesebb, szociálisan hatékonyabb, és a konstruktív, problémaorientált megküzdési módokat preferálja.
A diszpozicionális optimizmus - az eltervezett cselekvés várható következményeire vonatkozó elvárást foglalja magában. Az optimizmus, amely egy általános elvárása a pozitív dolgok bekövetkeztének, feltételezhetően probléma helyzetben is a lehetséges pozitív következmények felé tereli a figyelmet, és így fontos tényezője lehet a stresszel való megküzdésnek.
A koherenciaérzés az egészség megőrzésére koncentrál. A stresszel szemben általános védettséget adó források (pl.: énerő, kulturális stabilitás stb.) mobilizálása és eredményes felhasználása a koherenciaérzék által valósulhat meg sikeresen. A koherenciaérzék tehát az aktuális fenyegetéssel szemben leghatékonyabb megküzdési stratégia kiválasztását irányítja. Az összefüggések megértésének, megérzésének képességét jelenti, magabiztos érzését annak, hogy környezetünk változásai előre jelezhetőek, és valószínűleg úgy alakulnak a dolgok, ahogy az reálisan elvárható. Általa a fenyegetések sokkal inkább kihívásokként értelmeződnek, melyek eredményes kezelése a pozitív érzelmekhez hasonló "fiziológiai környezetet" teremt, ami fokozza mind a testi, mind a lelki immunitást.
Az éntudatosság az önmagunkban való elmélyedést, a bennünk zajló folyamatok nyomon követését, érzelmi állapotunk, impulzusaink monitorozására, ellenőrzésére való fogékonyságot jelenti. Olyan belső térképet jelent, amit tudatosan felhasználunk önmagunk irányításához. A személyes éntudatosság az adekvát megküzdési források monitorozása és megválasztása révén hozzájárul a megküzdési hatékonysághoz.
A stresszel, negatív élethelyzettel való megküzdés hatékonyságát a felsoroltakon kívül természetesen más személyiség sajátosságok is segítik, mint például az énhatékonyság, az énerő, a kompetencia vagy éppen a reményképesség.
Mindezeket közös néven a személyiség "pszichológiai immunrendszereként" definiálhatjuk. A pszichológiai immunrendszer fogalma tehát azon személyiségforrások megjelölésére szolgál, melyek képessé teszik a személyt a stressz tartós elviselésére és eredményes megküzdésre úgy, hogy ne sérüljön a személyiség integritása, működési hatékonysága és fejlődési lehetőségei. Az személyiségkomponensek közös vonása, hogy pozitív következmények elővételezésére hangolják a lelki rendszert, fokozzák az énhatékonyság érzését a megküzdési folyamatban, illetve erősítik a célelérés szándékát és az önszabályozási hatékonyságot.
Ha depressziós, szorongásos panaszai vannak, vagy megküzdési módszereit szeretné fejleszteni, optimalizálni, keressen fel bátran! A Kapcsolat menüpont alatt megtalálható Skype elérhetőségem.
Férfi depresszió
Hazánkban népbetegség a depresszió (annak is leginkább az ún. bipoláris formája), a tüneteket a lakosság 30%-a legalább egyszer megtapasztalja élete folyamán. A betegség egyrészt poligénes kórkép (sok gén együttes hatása játszik szerepet a folyamat elindításában), illetve multifaktoriális jellegű, hisz a géneken kívül a személyiségbeli, és környezeti tényezők is markánsan jelen vannak a kialakulásában. A gének természetesen nem önmagukban okoznak depressziót, inkább azt határozzák meg, mennyire leszünk érzékenyek a környezeti hatásokra, megterhelésre. Az MTA és a Semmelweis Egyetem szakemberei a depressziót okozó génvariánsok kutatása közben olyan génváltozatot találtak, ami csak pénzügyi-gazdasági nehézségek fellépése esetén fokozza a depresszió megjelenésének kockázatát, ráadásul csak férfiakban, köztük is leginkább 30 év felett.
Egy vizsgálat szerint minden nyolcadik férfi küzd meg élete során legalább egyszer egy komolyabb depresszióval, a nők esetében a kockázat viszont kétszer nagyobb. A szóban forgó vizsgálatban használt kérdőív tételei leginkább az általános/női "depresszió" (tartós levertség, szomorúság, szorongás) kimutatásának kedveztek. A férfiak hangulatzavara gyakran nem mutatja a fenti tüneteket, azaz a "férfi depresszió" aluldiagnosztizált, sokszor rejtve marad a szakemberek előtt. Miért van ez? A férfiak gyakran észre sem veszik, hogy depressziósak. A tünetek figyelmen kívül hagyása, a segítségkérés negligálása egyrészt a felvállalt nemi-társadalmi szerepekben kereshető. A férfi szereppel nem összeegyeztethető a gyengeség, a megtörtség, a segítségkérés állapota.
Elmondhatjuk, hogy betegség mindkét nemnél hozzávetőlegesen ugyanolyan gyakori, csak tünettana, és kezelése más. A férfiaknál ugyanakkor háromszor gyakoribb az öngyilkosság, mint nőknél.
A férfiakra jellemző tünetek: düh, frusztráció megélése, idegesség, ingerlékenység, környezet fele és önmagára irányuló agresszió, regresszív-gyermeki viselkedés, alvászavar, negatív gondolatok, szexuális zavar, szenvedélybetegség megjelenése. A férfiak gyakran munkába, vagy hobbijukba menekülve, egyedül, segítséget nem kérve próbálják orvosolni a hangulatzavart. Szakemberhez, orvoshoz leginkább valamilyen megjelenő testi tünettel fordulnak, pl végtagfájdalom, remegés, emésztési problémák, irritábilis bélszindróma, stb megjelenése esetén.
A férfiak, éppúgy, mint a nők, képesek mély önismereti, lelki munkát végezni. A segítségkérés, a nehézségek, gyengeségeink felvállalása, vagy kimondása az első lépés, hogy elinduljanak a depresszióból kivezető gyógyulás útján.
* Depresszió - ki tekinthető depressziósnak?
A depresszió gyűjtőfogalom, mely magában foglal számos egymástól mind megjelenési formájában, mind súlyosságban eltérő kórképeket. Beszélhetünk uni és bipoláris formáról, szezonális, atipikus, gyermeki, időskori, sőt "férfi depresszióról" is. Közös pont lehet a tartós lehangoltság, örömképtelenség, amik változatos testi panaszokkal járhatnak együtt, illetve fedhetők el. Ezeknek - főleg az uni (csak depresszió) és a bipoláris (depresszió és felhangolt, mániás szakaszok váltakozása) a kezelés szempontjából való elkülönítése elsődleges fontosságú. Hazánkban a depresszió népbetegség. A kutatók szerint nincs olyan "tipikus magyar gén", amely számot adna a lakosság körében előforduló számos megbetegedésre (bár a depressziók ún. bipoláris csoportjában kimutathatók az örökletes hatások), sokkal inkább a kora gyermekkori élményekben, hibás információ-feldolgozó automatizmusokban keresendő a probléma gyökere, a depresszióra való fogékonyság.
A betegségnek három nagy tünetcsoportja van: magatartásbeli (motivációs), testi és lelki (érzelmi, kognitív) tünetek. Az első csoportba tartozik a magába roskadtság, az emberi kapcsolatok kerülése, az addig lelkesedéssel végzett munkák, hobbik elhanyagolása. Testi tünet az étvágytalanság, az alvászavar, a nehézlégzés, az izomfájdalmak megjelenése. Az érzelmi tünetek az örömképtelenség, vagy az erős bűntudat. Kognitív probléma a figyelemzavar, a koncentráció csökkenése, a döntésképtelenség. A korai élmények, az ezekkel járó automatikus negatív gondolatok, és az ezekből származó gyötrő érzelmek viszont alakíthatók, kontrollálhatók. Jómagam a Bizonyítottan hatékony orvoslás/terápiás eljárások (EBM, Evidence Based Medicine) illetve a személyre szabott kezelés híve vagyok (kinek mi működik), van akinél a strukturált, időben behatárolt, racionális területen mozgó kognitív terápiás forma, van akinek az irracionálisabb elemeket megengedő, az álmok, a tudattalan területén is járó jungi analízis. A depresszió kezelésében a kutatások jelenleg a kognitív (információ feldolgozással kapcsolatos; észlelés, tanulás, memória, stb.) viselkedésterápiák hatékonyságát támasztják alá, ezért én is nagy hangsúlyt fektetek a kezelésben ennek alkalmazására. A probléma feltárása mellett helyt kap a pszichoedukáció, azaz a betegség közérthető, kognitív terápiás fogalmakban való megmagyarázása is.
A szezonális (téli) depresszió
Ez a depresszió típus lényegében a major (súlyos) depresszió egy formája. A megkülönböztető egyik fő tünete -amint a neve is sugallja - hogy az évnek mindig azonos időszakában, azaz ciklikusan és tipikus módon jelentkezik. A súlyos téli depresszió lakosság körében való előfordulása 1%, az enyhébb forma a lakosság 6%-át érinti (maga a major depresszió előfordulása 7%). A betegség kezdete a késő ősz, vagy tél kezdete, múlása általában kora tavasszal tapasztalható. Fő tünetek a reménytelenségérzés, ok nélküli ingerlékenység, negatív hangulat, a társas helyzetektől való visszahúzódás, aluszékonyság, az étkezési szokások megváltozása (éhség a szénhidrátokban gazdag ételek felé). Kevésbé köztudott, de létezik tavaszi-nyári szezonális depresszió is, aminek a tünetei nagyrészt fordítottak - alvási problémák jelennek meg, súlycsökkenés, étvágytalanság.
Mi okozza ezt a depressziót?
Szerepe lehet az örökletességnek, biológiai érzékenységnek, és a belső biológiai óránk vezette (cirkadián) ritmus megzavart állapotának. A napfény hiánya, a sötét időszak által magasabb szinten termelt ún. melatoninszint szintén komoly szerepet kap a betegség kialakulásában. A tobozmirigyben termelt melatonin hormon alvásunkat és hangulatunkat is szabályozza. A hangulatunkat szintén magas szinten szabályozó szerotoninszint ugyanakkor ezen időszakban lecsökken. A téli időszámítás jelentette óraátállítás szintén nem kedvez a folyamatnak, hiszen így korábban sötétedik, egy nappali világos órával "szegényebbek leszünk", reggel ezt általában átalusszuk. Magát a hosszú, hideg, borongós időszakot megélhetjük a veszteség, elmúlás, elengedés fájó kérdéseivel való szembesülésként is.
Mit tehetünk ellene?
A betegséget nem
tanácsos félvállról venni, hiszen a kezeletlen forma könnyen vezethet a szezonális
megjelenésen túli tartós depresszióhoz. Amennyiben súlyosak a tünetek, a
gyógyszeres kezelés is helyénvaló, pszichoterápiával kiegészítve. Kevésbé
súlyos esetben indokolt lehet a pszichoterápia mellett a fényterápia (a
szolárium nem számít annak) mikoris teljes spektrumú fénnyel világítják meg a
testet, a szabad levegőn, természetben való rendszeres séta, gyógyteák, pl
orbáncfű tea, vagy a szintén rendszeresen végzett sport tevékenység. Természetesen a megtartó család, a boldog párkapcsolat szintén a betegség súlyosbodása ellen dolgozik. Ahogy prof. dr. Bagdy Emőke mondja, a lelki eredetű bajok növekvő száma lényegében a szeretet kapcsolatok leépülésben, megromlásában is keresendő. Bár nincs
olyan módszer, ami által az érintetteknél megbízhatóan elkerülhető lenne a téli
depresszió, de a korai felismerés, kezelés, illetve a megelőző életmódbeli tevékenységek
által kisebb a kockázata, hogy súlyossá váljon.
* Szorongás - "Szorongok, mert gondolatban elővételezem a jövőt. Az életem kellős közepén belehalok a szorongásba" (Johann Christoph Hampe) Míg a depresszióban szenvedő leginkább a múltra, a szorongó a jövőre fókuszál. A szorongás széles spektrumú kórkép, depresszióval, vagy anélkül is megjelenhet. Lehet ún. "szabadon lebegő", tárgynélküli, "homályos", illetve lehet konkrét félelmi bázisú. Számos testi, idegrendszeri jellel jár együtt, amit vélhetően mindenki megtapasztalt már életében. A szorongás eredeti célját tekintve adaptív, előnyös, a túlélést, valamilyen kellemetlen helyzet elkerülését - mint ösztönző erő - szolgálja. A problémák akkor kezdődnek, mikor irracionálissá válik, a fenyegetettség szempontjai túlhangsúlyozódnak, a helyzet önmagában nem félelemkeltő, és mi mégis szorongunk, a "vészjelző" indokolatlanul jelez. A szorongást irracionális - indokolatlan félelemnek is nevezhetjük. Sokféle módon igyekezhetünk elhárítani a szorongást -illetve a szorongást magától a szorongástól - ezek között vannak működő eljárások, és vannak, amik önrontó körökként csak elmélyítik a problémát. A szorongásból van kiút, mind a feltáró, mélyebb szintekig ható terápiák, mind a strukturáltabb, "itt és most" fókuszú kognitív eljárások hatékonyak lehetnek.
* Pánikbetegség - a "szorongásos zavarok" csoport része, hivatalos nevén pánik zavar, amely jellemzője, hogy a betegség fő tünetét a visszatérő, váratlanul megjelenő pánik rohamok jelentik. Kialakulásában - más lelki betegségekhez hasonlóan - genetikai, biológiai, pszichológiai és környezeti hatások (azaz életesemények) játszhatnak szerepet. Megjelenésének magyarázatában léteznek biológiai modellek: pl. az agyi ingerület átvivő anyagok működési problémáját taglalók, aztán a lelki okokat hangsúlyozó - pszichodinamikus elméletek: ezek az elfojtást, mint gyakori elhárító mechanizmust, a közeli kapcsolatok zavarát, a gyermekkori szeparációs szorongás döntő szerepét, vagy traumák előfordulását hangsúlyozzák - veszteségek, gyász, egzisztenciális problémák, párkapcsolati problémák, családon belüli konfliktusok, vagy a közeli hozzátartozók halálesetét. A kognitív elméletek a zavart az információfeldolgozás sajátos problematikájaként írják le. Eszerint a pánikzavarban szenvedők testi érzéseiket túlértékelik, így a reálisnál jóval veszélyesebbnek tartják. A pszichofiziológiai modell szerint fiziológiai szabályozási zavarról van szó - különösen az erőltetett légzés (hiperventilláció helytelen légzési minta)- és az ennek során fellépő testi tünetek katasztrofálissá minősítése jelenti a pánikrohamok okát. A pánikzavar egyik leghatékonyabb terápiás formája a kognitív viselkedésterápia.
* Alvászavarok - akinek volt már életében - akár csak rövid időre megjelenő - alvásproblémája, tudja, milyen megterhelő mind munkahelyi, mind magánéleti, társas-szociális téren ez a zavar. Az alvásproblémák kiváltói és tünetei is lehetnek a depressziónak. A legismertebb, leggyakoribb alvászavar az inszomnia, azaz az el, átalvás, vagy túl korai ébredés zavara. Fontos az orvosi kivizsgálás, hisz hátterében számos belgyógyászati betegség is állhat. Lelki ok tekintetében a leggyakoribb tényező a szorongás, a fájó, gyötrő gondolatok, érzések elalvást megakadályozó megjelenése. A sikertelen és forszírozott-erőltetett - elalvási kísérletek önrontó, ördögi körként húzzák a személyt egyre kimerültebb állapotba. Altatószerek ideig-óráig működnek, a hozzászokás veszélye miatt azonban használatuk óvatossággal járjon együtt. E kérdésben természetesen pszichiáter szakorvossal konzultáljon a beteg. A kezelésben az alapvető alvás-higiénés feltételek megteremtése után (csendes szoba, hőmérséklet, ugyanazon időben történő lefekvés, felkelés, stb) az alvásra való negatív kondicionálás tényezőinek megszüntetése történik, biofeedback módszerekkel, relaxációval, autogén tréninggel, illetve a az alváshoz kapcsolódó szorongások mögöttes tényezőinek feltárása és átírása. A pánikbetegek kb 10%-ában a roham csak alvás során jelentkezik, ezen pánikrohamoknak leginkább biológiai, semmint pszichés okai vannak.
* Szenvedélybetegség - Mikortól válik egy szenvedély betegséggé, ez csak mennyiség, és minőség kérdése? Leegyszerűsítve a választ, mennyiség, minőség, és befolyásoltság kérdése. Amikor az ember élethez már annyira hozzátartozik - a nikotin, az alkohol, a fű, a tippmix... - hogy mindennapjai szerves része lesz. Beszélhetünk viselkedés (pl. szerencsejáték, internet, szex, munka, vásárlás) és szer (pl alkohol, cannabis) függőségről. Ezeknek számos közös gyökere van, ilyen a kontrollvesztés, az (felhívó) ingerhez kötöttség, a problematikus szabályozás (mikor mennyit), vagy a tipikus használati minta (rituálé). Magára a szenvedélybetegség kialakulására számos elmélet létezik, ezek egymással kölcsönhatásban vezethetnek a függőség kialakulásához. Léteznek biológiai okokat taglalók (örökletesség, az agyi örömközpont szerepe), társadalmi (antiszociális háttér), vagy a család, és kortársak szerepét kiemelők. Jómagam a család szerepét tartom elsődlegesnek, azt vallom, a droghasználat "családi vállalkozás", a családon belüli tényezők mind a szenvedélybetegség kialakulásában és fennmaradásában, mind a felépülési folyamatban lényeges szerepet játszanak. A szerhasználó "tünethordozóként", a beteg rendszer alkotóeleme, amiben a sajátságos működés eredményeként fenn tud maradni a szerhasználat. Addiktológiai intézményben eltöltött éveim alatt mind viselkedéses függőségben (szerencsejáték), mind opiát, mind alkohol, mind más pszichoaktív szereket használókkal dolgoztam, dolgozok. Úgy gondolom, a gyógyulás esetükben egész életen át tartó folyamat. Leghatékonyabb terápiás formák a rehabilitáció, a csoportos, önsegítő terápiák, a hozzátartozókat is bevonó kezelések, az USA-ból áthozott, sikerrel működő Minnesota modell, ugyanakkor megfelelő motiváltság mellett az egyéni terápiák is eredményesek lehetnek. Az általam alkalmazott egyéni konzultáció állapot és a motiváltság felmérésével kezdődik, esetleg pszichodiagnisztikai tesztek felvételével, ezeknek megfelelően adok terápiás tervet. GYakran nem a mélyebb rétegeket megmozgató analitikus terápiás forma, inkább az ún. felépülés központú addiktológiai konzultáció a célravezető. A konzultáció a terápiához képest strukturáltabb, konkrét célok felé halad, támogató, nem konfrontáló, és a tudatos tartalmakkal dolgozik. Célkitűzés a segítő kapcsolat alakítása, megerősítése, a segítségkérés (és annak elfogadása) iránti motiváció fenntartása, erősítése. Ezek mentén haladhat a kliens egy szer-mentes élet felé.
* A túlzásba vitt szerencsejáték, a kóros játékszenvedély betegség, mégpedig az egészségügyben alulbecsült, és aluldiagnosztizált, bár az érintettek száma évről évre nő. Gyakran látens, lappangó betegség, a család, a hozzátartozók sokszor csak az adósságok felhalmozódása után döbbennek a problémára. Akár generációkra előre is eladósodhat egy szerencsejáték függő családja. A játéknak fokozatai vannak, a szociális, normális szinttől a mértéktelenen (veszélyeztetetten) át a patológiásig, kórosig. Mitől válik azzá? Mert már nem a kikapcsolódást szolgálja, hanem impulzív, kontrollálatlan, sóvárgással jár együtt, és más tevékenységeket kiszorító erejű. Van, aki rabja lesz a játéknak van, aki nem. Egyes elméletek szerint a patológiás mértékben játszó személy valamit nem kapott meg a szüleitől, ami az örömteli élet megéléséhez segítette volna, és ezt patológiásan, sikertelen módon, ill. módszerrel próbálja felnőttként orvosolni. Természetesen a folyamatban nagy szerepet kap a családi (szülők függőségei) és kortárs minta is. Sok beteg alkohol és drogproblémákkal is küzd, illetve a köztük előforduló öngyilkosságok száma is extrém magasnak számít. A leghatékonyabb terápiás formák a csoportban zajlók, ugyanakkor megfelelő motiváltság mellett az egyéni forma is gyümölcsöző lehet. 2016 óta veszek részt a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet és a Szerencsejáték Zrt által kidolgozott "Játék Határokkal" programban. A játék összeköt, a függőség elhatárol - segelyszervezet.hu
Egyfelől az Országbíró u.-i Szenvedélybetegek nappali intézményben információs bázist működtetünk, ezen túl ott és magánrendelésemen is fogadom az ügyben érintetteket, vagy hozzátartozóikat.
A témában érdeklődőknek ajánlanám Dr. Kapitány-Fövény Máté könyvét-
Párkapcsolat fehéren feketén
Játszma...sokszor halljuk ezt a kifejezést, mégis sokunknak csak hozzávetőleges fogalma van, mit is takar valójában. Gondolhatunk akár az 1997-es nagysikerű Michael Douglas filmre (Játsz/ma), de magát a lélektani kifejezést Eric Berne amerikai pszichológus alkotta meg, és a szó kulcsfogalmát adja a tranzakcióanalízis (TA) nevű pszichoterápiás elméletének (Játszma). A TA-ben a nő és férfi jelenlevők gyakran a sakkjátszmához hasonlóan Fehér és Fekete megjelöléssel vesznek részt. Berne könyve, az "Emberi játszmák" 1964-es megjelenésű, de a benne foglaltak nemcsak máig érvényesek, hanem a későbbiekben a klinikai tapasztalatok által maga az alap elmélet új, használható elemekkel is bővült.
A játszma lényegében a valódi kapcsolat, kommunikáció, intimitás pótléka. Forgatókönyvszerűen, rejtett, de mégis vállalt szerepek mentén halad a Nyereség felé. A játszmában résztvevő mindkét felet érintő Nyereség biztonságot ad, és a kapcsolat (látszat)stabilitásaként könyvelhető el. A játszma felszíni szintje a megszokott dramaturgiát jelenti, a mindkét fél által unalomig ismert szerepekkel, mondatokkal. Az ez alatti mélyebb réteg a pszichológiai szint, itt egy mélylélektani szükséglet nyer kielégülést. Pl. az "áldozat lét" megélése - "nem vagyok szerethető", vagy éppen az intimitás elutasítása.
A játszmák nyelve gyakran a romboló "sakál -nyelv". Ennek ellenpontja az építő, őszinte, hiteles érzelmeket képviselő "zsiráf-nyelv". Mindkettő Marshall Rosenberg "erőszakmentes kommunikáció" elméletének alapfogalma (Erőszakmentes kommunikáció). A sakál a "fight or flight" reakció mentén él, ha az ellenfél gyengébb, támad, ha erősebb, elfut, meghunyászkodik. A zsiráf a "csupa szív" állat, emberi megfelelője az, aki tisztában van érzéseivel, szükségleteivel, azokat fel is vállalva, még ha alkalomadtán konfrontálódnia is kell a másikkal (ellentétben a menekülő sakállal). A két állattal jelölt viselkedési, viszonyulási mód lényegében bejáratott, megszokott kommunikációs stratégia, maga a "sakál-mód" hasonló a fent említett játszmákhoz. Sajnos legtöbbünk anyanyelve is ez, ugyanakkor az őszinte önkifejezés, az asszertívan (határozottan és megfelelő öntudattal) kommunikáló "zsiráf nyelv" tanulható, és sikeresen alkalmazható egy párkapcsolatban.
Tovább bonyolítva az amúgy sem egyszerű emberi kapcsolatokat, még ha át is látunk mindennapi játszmáinkon, vagy erőszakmentes zsiráfként a "szív szintjén" kapcsolódunk is össze, a kapcsolataink sikerességét erősen befolyásolják kora gyermekkori kötődési mintáink is. Leginkább az anyával/gondozóval kialakított kapcsolatunk szilárdságának, mintájának módja, ami "imprinting" - ként szinte beleég tudatunkba, befolyásolva későbbi kapcsolataink megélését, milyenségét. Két fő felnőttkorban megjelenő kapcsolódási minta csecsemőkori kötődési megfelelője az ambivalens (bizalmatlan, ugyanakkor túlzottan ragaszkodó) illetve az elutasító (fél az intimitástól, kerüli a mély bevonódást elváró helyzeteket) kapcsolati mód. Természetesen a későbbiekben a fennálló családi minták is befolyásolják - követendő példaként - kapcsolataink minőségét. A családi háttér talaján szárba szökkenő fácska jó esetben - a serdülőkor után - stabil identitásként vesz részt egy kapcsolatban. Ennek elérése alapfeltétele egy tartós, mély, intim kapcsolat kialakításának, fenntartásának. Stabil, egészséges, az öröm megélésre képes énképpel rendelkezve nem a másikban keressük "boldogságunk" mindenható kulcsát, hanem azt mindkét fél maga viszi a kapcsolatba, elejét véve így a vádaskodásoknak (a másik fél nem teljesíti a rá testált szerepet), illetve két alapjában boldog ember találkozásából egy minőségileg még magasabb szintű, kiteljesedett kapcsolat születhet.
Párkapcsolataink minősége természetesen megváltoztatható, javítható. A konzultációk során a tudatosítás, az egymás előtt elhallgatott érzések, gondolatok "védett" környezetben történő kimondása, játszmák nélküli vállalása segíti a kapcsolat javulását. Az egyedül cipelt fájdalmak, lelki sebek közös feldolgozása nemcsak rövid, de hosszú távon is a kapcsolat épüléséhez járul hozzá.
Karácsony és magány
"Karácsony táján - a magányos szobák még magányosabbak ..., de az emlékek élőbbek és kedvesebbek, olyanok, mint az elmúlt idők és elmúlt barátok halk, puha ölelése" - Fekete István - "Régi Karácsony" c. könyvéből.
Az egyedüllét nem jelenti szükségszerűen a magány megélését, illetve a két fogalom közt a megélés terén számos szint helyezkedik el. Van, aki saját akaratából választja ezt az életformát, és jól érzi magát benne, mert megtapasztalja az önmaga kontrollálta társas kapcsolódások, és az elvonulások közti szabadságot. Az egyedüllét nem betegség, és általában lelki síkon nem romboló. Az egyedül élők gyakran a társas kapcsolatokat behálózó játszmákból "nem kérve" választják ezt az életformát. Ők "...pontosan érzékelik mások érzelmeit és reakcióit...a magányos (-nak tűnő) emberek olykor jobban érzékelik az emberek játszmáit, mint a nem magányosok, és halkan kínzó érzés a lelküknek részt venni ezekben, ezért jobban szeretnek egyedül lenni a hiteles saját terükben, vagy olyan emberekkel kapcsolódni, akikkel úgy érzik, hogy kölcsönösen a valós önmagukat élhetik meg. Azt gondolom, a lélek szuverén joga így tenni."- írja Gánti Bence pszichológus (A magány oka nem valami baj, hanem valami jó: A hiteles emberi kapcsolódás vágya)
Vannak családban, vagy egy "fedél alatt" élő társas magányban élők is. Helyzetük korántsem könnyű, hisz naponta kénytelenek szembesülni egy kiüresedett, vagy akár lelki-testi értelemben is megbetegítő kapcsolattal. Ráadásul a családi konfliktusok is gyakrabban kiéleződnek az ünnepek okozta, munkanapok nélküli összezártságban. Sokan vannak, akik azért kénytelenek egyedül tölteni az ünnepet, mert egyedül maradtak, szeretteik elhunytak, vagy tőlük távol élnek. Lehet személyiségbeli magyarázata is a kialakult helyzetnek. Az elkerülő személyiségzavarral küzdők, vagy a félénk, introvertált, befelé forduló, önbizalomhiánnyal küzdők könnyen sodródnak egy társközösség perifériájára, azokhoz hasonlóan, akik nem rendelkeznek optimális készséggel a kapcsolatteremtés kialakításra, megtartásra.
A kínzó magány megélése ugyanakkor nem vehető félvállról, hisz együtt járhat depresszióval, szorongással, illetve sokaknál - nagyon gyakran a családi ünnepek során - felmerül az öngyilkosság lehetősége, mint a fájdalomból való egyetlen kivezető út is.
Az ünnepek szempontjából nehezebb helyzetben vannak az idős emberek, az özvegyek, a szeretteiktől távol élő családtagok, vagy a gyermeküket egyedül nevelő, illetve elvált szülők. A magányban élők a médiából áradó átszellemült, sugárzó emberek, ideális, boldog családok, és saját életük kontrasztja láttán csak még nagyobb szenvedés nyomást kénytelenek elviselni, ami akár komoly lelki válságig súlyosbodhat. "Az átlagos hétköznapoknál érezd magad jobban" - sulykolja a média. Az USA - ból származó megnevezés ezen időszakra - a "holiday stress". Ez az üzenet élesen szemben áll a megélt ürességgel, fájdalommal, elmélyíti az "én nem vagyok megfelelő" érzését. Érdemes elkönyvelni - érezheti magát az egyedül levő negatívan, jogos is lehet a "nem ünnepi" állapot. A tudomásulvétel, vagy az érzések elnyomása közül természetesen az előbbi a követendő, akár a továbblépéshez vezető út egyik sarokköve is lehet ez a beismerés. Természetesen félhetünk is az ünnepekkel együtt járó csendes napoktól, mikor a saját problémáink, és az érzéseink mázsás súlya nehezedik ránk.
Az ünnepek során magányt átélők különféle stratégiákkal védekeznek a feltörő érzések ellen - van, aki pótcselekvésként lakása átalakításába, átrendezésébe kezd, van aki "melegebb éghajlatra" utazik, vagy színházba megy, van, aki alkohollal enyhíti az érzéseket. Vannak, akik beengedik, és napokon keresztül átélik a fájdalmat, cipelik azt az "érzelmi fájdalom testet", amiről Eckhart Tolle így ír - "Figyeld a fájdalomtestet. Kondicionált gondolatminták hosszú évek alatt egyénien és kollektívan eredményeztek visszatérő, szokásszerű érzelmi reakciókat... A 'fájdalom test támadások' alatt teljesen azonossá válunk ezzel a 'fájdalom identitással' és reagálunk is rá, amivel még több fájdalmat okozunk magunknak és másoknak." - Eckhart Tolle
Az ünnepekre - akár egyedül, akár családban tölti az ember - fel kell készülni.
Az egyedül levőknek már az Ünnep előtt tanácsos számba venni, van -e olyan rokon, ismerős, munkahelyi, támogató közösség, akivel, akikkel közös programot szervezhetnek. Lehetőség szerint el kell kerülni az egyedül maradást. Aki teheti, annak érdemes kimozdulnia otthonról az ünnepek alatt, és megtekinteni valamilyen ünnepi műsort vagy előadást, koncertet. Az alkoholfogyasztással történő "helyzetkezelés" a problémát elmélyíti, illetve a depresszió, szorongás mellett idővel már az alkoholfüggőség terhét is cipelnünk kell.
Akár az Ünnep előtt, közben, keressen fel bátran szakembert, vagy telefonos Lelki segély szolgálatot.
A szorongás kezeléséről röviden
A szorongás irracionális félelem olyan dolgoktól, amelyek a jövőben és csak esetlegesen történnek, vagy történhetnek meg. Rengeteg negatív hatása van, és nem csak a mentális, de a testi egészségre is, hiszen úgy hat, mintha folyamatos stresszben lennénk, csak sokkal erősebb. A szorongás kezelése szerencsére nem lehetetlen, sőt, manapság igen eredményesen megszüntethető a probléma.
A szorongás kezelése lehetséges különféle gyógyszerekkel is, ám emellett szükség van a pszichoterápiára, a stresszoldó módszerek elsajátítására és a rossz magatartási minták megváltoztatására. A gyógyszerszedés és a problémák elfedése nem lehet cél, a gyógyulás viszont igen, ezért érdemes szakemberhez fordulni.
Amennyiben szorongásos tünetekkel küzd, forduljon hozzám bizalommal, és dolgozzunk együtt a gyógyulásán! Fontos, hogy a szorongás kezeléséhez kitartásra van szükség, hiszen a gyógyulási folyamat nem megy egyik pillanatról a másikra. Többszöri kezeléssel, illetve a tanácsaim megfogadásával és alkalmazásával azonban rövid időn belül látványos javulás érhető el.
Amennyiben szeretné a szorongás kezelését szakértőre bízni, vegye fel velem a kapcsolatot megadott elérhetőségeimen!
A függőségekről röviden
A függőségek ezerarcúak, és ezerféleképpen tehetik tönkre egy ember életét. Fontos a felismerésük és a kezelésük, ám a függőségben szenvedő sokszor nem veszi észre, vagy tudatosan kizárja a lehetőségét is annak, hogy függ valamitől, és emiatt segítségre szorul.
Hazánkban népbetegségnek számít az alkoholizmus, de a dohányzás is azon függőségek hosszú sorát erősíti, amik egészségügyi következményeikkel tizedelik a lakosságot. Ám ezeken túl is léteznek olyan problémák, amelyekkel sokan kénytelenek szembenézni a mindennapjaik során. Ilyen például a gyógyszerfüggőség, ami rengeteg embert érint, akár tisztában van vele, akár nem, de a drogok (pszichoaktív szerek) is egyre előrébb kerülnek a veszélyes függőségek elterjedtségi listáján, és persze nem szabad elfelejteni az olyan, viselkedésen alapuló függőségeket sem, mint például a szenvedélyszintű szerencsejáték-használat. Hosszan sorolhatnánk még, ám mindegyikben egy a közös: kezelhetőek, ugyanakkor a motiváltság, az eltökélt szándék szükséges hozzá, hogy változtatni tudjunk a problémán.
Amennyiben úgy érzi, hogy segítségre lenne szüksége a függősége legyőzéséhez, vegye fel velem a kapcsolatot megadott elérhetőségeim egyikén!
![](https://pszicho-menta.hu/_files/200000020-b8a81b9aa3/phone_white01.png?t=1")
![](https://pszicho-menta.hu/_files/200000021-e7c7ce8c29/nyito.png?t=1")